A degu viselkedése! A degu nagymértékben társaságkedvelő állat, ezért legalább kettőt tartsunk; ha nem akarunk szaporulatot, akkor egyneműeket. A magányosan tartott degu szenved, és könnyen depressziós lesz, még akkor is, ha naponta több órát foglalkozunk vele, hiszen szinte állandó társaságot igényel. Ha már van egy degunk, amikor az új jövevény érkezik, semmi vész, könnyen összeszoktathatók. Osszuk a kalitkát két részre, így különítve el őket egy hétig, aztán összeereszthetjük őket. Ha eleinte harcolnak egymással, ne ijedjünk meg: meg kell állapítaniuk a rangsort. Ha hím és nőstény degukat akarunk együtt tartani, soha ne legyen egynél több hím egy családban, mert a nőstényekért véres harcokat vívnak! Nagyon családszeretőek, és fontos számukra a szociális érintkezés. Szeretnek egymás bundájában turkálni, és szorosan egymás mellett, vagy még inkább egymáson pihenni.  Ha kölyökkorától fogva gyakran kézbe vesszük őket, nagyon szelídek lesznek. Imádják, ha a fülük és mellső lábaik tövét vakargatjuk. Ha elengedjük a lakásban, szeretnek körbefutkosni, kikutatni a sötét sarkokat, befészkelni meleg helyekre. Jó memóriájuk van, hamar felismerik gazdájuk hangját. Idegenekkel szemben tartózkodóak: óvatosan körülszimatolják őket, hogy kipuhatolják szándékukat. Arra is igen élénken emlékeznek, ha egy ember vagy állat piszkálta vagy üldözte őket. Más állatokkal szemben nem éreznek félelmet, ezért legyünk óvatosak, ha macska vagy kutya is van a háznál.  Nagyon kíváncsiak, megszagolnak és megkóstolnak mindent, ami új a számukra. Futtatás közben ezért állandó felügyeletre van szükség, hacsak nem akarjuk, hogy a szobát a saját ízlésük szerint alakítsák át. Az elektromos kábelek miatt különösen veszélyes magukra hagyni őket, hiszen azt is megrághatják. Nagyon ritkán harapnak meg embert: csak abban az esetben, ha veszélyben érzik magukat, és nincs más mód a menekülésre. Harapás előtt fenyegetően visítanak. És ekkor is többnyire csak afféle "figyelmeztető" harapásról van szó, komoly sérülést nem okoznak szándékosan. A degu farka nagyon sérülékeny egy védekező mechanizmus miatt: le tudja dobni a farka végét*, ha pl. beszorul valahová, és ez, a gyíkkal ellentétben, sose nő vissza. Ezért soha ne ragadjuk meg a degut a farkánál fogva. * Hogy pontos legyek: a bőr szakad le a farkáról, vérző sebet hagyva maga után. Ha nem túl hosszú darabról van szó, az állatorvos csak fertőtlenítő-gyulladáscsökkentő kenőcsöt ír rá, és néhány hét alatt magától lesorvad, de az is lehet, hogy le kell amputálni a csupaszon maradt farokrészt. A rövidebb farok kisebb egyensúlyzavarokhoz vezethet a későbbiekben. A deguk lelkes fészeképítők. Összegyűjtenek mindenféle erre alkalmas anyagot - a papírzsebkendő a kedvencük -, és sok időt töltenek ezek elrendezgetésével.